Hihetetlen, hogy már egy hónapja történt. Bevallom, elég nehéz túltenni magam rajta, hogy vége ennek az időszaknak, ennek a napnak, amire majdnem egy évig készültünk. Erre senki nem készít fel, hogy mennyire gyorsan elszáll az idő. Félre ne értsetek, nem estem depresszióba, hogy már nem esküvőzünk, hiszen utána kezdődik csak igazán az élet. Összeköltözés, saját szokások kialakítása, napi közös rutin; ezeket mi mind az esküvő utánra hagytuk, és nagyon jó ez az időszak is természetesen 🙂

Hogy milyen volt az a bizonyos nap? Tökéletes, minden túlzás nélkül. Nagyon sokat dolgoztunk érte, és minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. A legjobb az volt, hogy a szertartáson kívül nem is izgultunk, teljesen nyugodtak voltunk egész nap, el tudtuk engedni magunkat, élvezni tudtuk a nap minden pillanatát.

Reggel óta a villában voltunk, a készülődés előtt még sokat nevettünk, segítettünk a dekorban, meg amiben még esetleg kellett. Ez is nagyon jó volt nekem, hogy együtt tudtuk kezdeni a napot, még a készülődés előtt tudtunk beszélgetni.

Az első találkozásra a készülődés után került sor. Nagyon érzelemdús pillanat volt, én el is sírtam magam, annyira elöntöttek az érzelmek. Gábor is elérzékenyült, amikor először meglátott a ruhámban, és ezeket a csodás pillanatokat a fotósaink nagyon jól elkapták. Utána következett a kreatív fotózás, ami nagyon jó hangulatban telt. Pihenni is volt időnk a szertartás előtt, amikor láttuk, hogy elkezdenek gyülekezni a vendégek, már alig bírtuk kivárni a kezdést.

Egyszerre vonultunk le két oldalról, ahogy a képen is látszik, szerintem nagyon különleges volt ez is. A szertartást két családtagunk végezte, egy evangélikus és egy baptista lelkész. Nagyon jó volt a tanítás, teljesen rólunk és nekünk szólt. Utána következett a fogadalomtétel, gyűrűhúzás, áldás, az első csók és a szüleink köszöntése. Nagyon hamar, szinte túl hamar lezajlott a szertartás, utána a gratulációkat fogadtuk, illetve csoportképeket készítettünk. Eközben állófogadásra hívtuk a vendégeinket.

A vacsorára csak a közvetlen családunkat és legjobb barátainkat hívtuk, így voltunk körülbelül 70-en, ami szerintem nagyon jó volt, meghitt légkörrel, nem nagy tömeggel, mindenkivel tudtunk többet beszélgetni. Az ételek nagyon finomak voltak, sokat ettünk, mindent megkóstoltunk. A naplementében még kimentünk fotózni és videózni, szerintem itt is gyönyörű anyag készült.

A vacsorára készítettem Spotify lejátszási listát jazz számokkal, ez szólt végig, táncos bulizást nem terveztünk, csak mi lassúztunk egyet. Az utolsó napirendi pont a torta volt, ami nem csak gyönyörű volt, de finom is. Mindenkinek ízlett, viszont 2 nagyobb darabot meg tudtunk menteni magunknak, amiket az esküvő utáni napokban ettünk meg.

Összességében ennyit szerettem volna leírni ebben a bejegyzésben, egy átfogóbb élménybeszámolónak szánom, a következőkben pedig az esküvőnk részleteibe nyerhettek majd betekintést 🙂

// Kamilla

A fotókat készítette: Just Stay Natural

I N S T A G R A M