A mai napon egy kicsit komolyabb témájú bejegyzéssel készültem nektek. Már régebb óta szerettem volna írni az önbizalomról, önértékelésről, mert meghatározza az életünket, ezért fontos témának tartom.

Szerintem nincs olyan ember, aki valahol, életének valamely pontján ne érezte volna magát rosszul a bőrében, és itt most nem arra gondolok, amikor beteg vagy, és megijedsz a saját tükörképedtől. Az önértékelési és önbizalommal kapcsolatos problémák a tinédzser évek velejárói általában. Van, aki átesik rajta, és felnőttként már nincs vele problémája, viszont vannak olyanok, akiknek sajnos tovább kell küzdeniük ellene.

Nagyon sok mindent és sokféleképpen lehetne ebben a témában írni, de én ezt a bejegyzést inkább egy kis önbizalom növelőnek szánom nőknek és férfiaknak egyaránt, hiszen mindkét nem képviselői szembenéznek ezzel a problémával.

Egy pár szót a tökéletességről. Alapvetően a tökéletességre való törekvés azt jelenti, hogy Te úgy, ahogy vagy, nem vagy jó, megfelelő, és változnod kell. Nem vagy elég szép, okos, sikeres, vagy esetleg nem vagy vezető, mindentudó. Mindig van feljebb, minden közösségben lesz valaki, aki jobb nálad, és a tökéletességet hajszolva elvesztegetheted az egész életedet. De létezik-e egyáltalán tökéletesség? Hiszen minden egyes ember egyszeri és megismételhetetlen lény, mindannyian különbözőek, különlegesek vagyunk. Ha mindenki különböző, akkor hogy is lehet valamit tökéletesnek felfogni? Én úgy gondolom, hogy nincs egy tökéletes embertípus vagy valamilyen tulajdonság, ami mindenki számára elérendő, hanem mindenki különleges, csak a saját adottságait kell/lehet fejleszteni. Melyik a jobb, különlegesnek lenni, vagy a társadalom által ’tökéletesnek’, ami a szépségkirálynő kategóriának is megfelel akár. Én minden esetben a különlegesre szavaznék. Egy ember varázsa abban rejlik, hogy van benne valami, ami senki másban nem található meg.

A közösségi médiából ez folyik, hogy legyél tökéletes. Főleg Instagramon érzékelem, és emiatt sok embert már nem is követek, mert akaratlanul is az járt a fejemben, hogy bárcsak ilyen szép lennék, bárcsak ilyen jó hajam lenne, bárcsak én is minden nap utazhatnék, vagy bárcsak nekem is meglennének azok a dolgok, amik az éppen előttem lévő személynek vannak. Nagyon le tud ez húzni egy idő után, ezért minden Instagram használó olvasómnak ajánlok egy szelektálást. Aki inspirál, azt kövesd, akinek a képeit nézve csak rosszabbul érzed magad, azt ne. Mondok egy-két példát, az én esetemben Alexis Ren távozott az általam követett emberek sorából, mert a képeit látva mindig valami bárcsakkal kezdődő mondat jutott az eszembe, aki nem ismerné őt, Alexis modell, 10+ milliós követőtáborral, mindig utazik, és előszeretettel mutatja meg magát, főleg, mióta szingli. Másik példa pedig Whitney Simmons, aki Youtuber és a fitness világában van otthon, kisportolt, de még az ízléses kereteken belül. Az ő képeit és videóit látva nagyon sok motivációt kapok az edzéshez, hogy még keményebben dolgozzak a céljaimért, amiket el szeretnék érni.

Én is küzdöttem, és küzdök az önbizalomhiánnyal, bár nagyon sokat javult a dolog. Az első és legfontosabb lépés megérteni, hogy ne hasonlítgassuk magunkat senkihez, mert úgysem leszünk olyanok, és a hasonlítgatás csak görcsössé tesz. Dolgozz azon, amiben jó vagy, hogy még jobb legyél. Lehetőleg tanuld és csináld azt, amihez van motivációd és felvillanyoz, sportolj, rajzolj, fotózz, utazz.

Tudom, hogy közületek sincs mindenki párkapcsolatban, de itt meg szeretném említeni Gábort, mert, ha ő nem lenne, akkor sokkal rosszabbul állnék az önbizalommal kapcsolatban. Minden nap bíztat és dicsér, és ezek nem üres szavak. Nagyon sok erőt és bátorságot ad ez nekem. Erre egy példa a fotózás. Aki közelebbről ismer minket tudja, hogy az első ’randink’ egy fotózás volt, megkért, hogy egy téli utcai sorozathoz legyek modell. Ez már több, mint 3 éve volt, akkor még nagyon szégyenlős voltam, és semmit nem tudtam kezdeni magammal, konkrétan az összes képen zsebre tett kézzel állok, eléggé vicces. Nem mondom, hogy szuper modell vagyok, meg nagy tapasztalatom van, mert nem igaz, de már merek nem csak véletlenül nézni a kamerába, kipróbálni új pózokat, kéztartásokat.

Nem ez a legjobb példa, de azért remélem, értitek.

Fogadjátok szeretettel a legutóbbi tavaszi fotózásunk eredményét, és ne feledjétek, hogy különlegesek vagytok!

// Kamilla

A fotókat Uzonyi Gábor készítette.