Esküvő utáni levertség, amiről senki nem beszél

Talán csak én éreztem így, talán mások is, de azt tudom, hogy az ismeretségi körömben senki nem beszélt erről a jelenségről. Nem tudtam lelkileg felkészülni rá, csak rámtelepedett az esküvő után. Nem is tudom pontosan, mikor, talán pár héttel később. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy akkor most depressziós lettem és bőgtem egész nap, csak valahogy kicsit üresnek éreztem magam.

Durván egy évig szerveztük az esküvőnket. Ebben az időszakban nagyon felgyorsultak az események. Helyszínbejárások, ruhatervezés, dekorról álmodozás, tortaválasztás… Egy gyönyörű időszak, amit a vőlegényével megélhet az ember. Mindketten élveztük a szervezést és tervezést, igazán egy csapat voltunk ebben is.

Gondolj csak bele, egyetlen napra egy évig készülni, hogy aztán elmúljon, mert bizony az a leggyorsabb nap egy ember életében. Elrohan az idő, másnap felkelsz, és álomszerű az egész, de közben nagyon is valóságos. Csodálatos dolog egy esküvő, de jobb esetben egyszer van az életben. Mint amikor gyerekként nagyon várod a Karácsonyt, aztán milyen hamar elszalad az ünnepi időszak, de tudod, hogy jövőre ugyanúgy várhatod, és utána is minden évben. Az esküvő egyszer van, kész, elmúlt. Lezárul vele a jegyesség izgalmas időszaka, és elkezdődik a házasság, ami sokkal nyugisabbnak tűnik az esküvőszervezés után.

Még szerencse, hogy megörökíthető az a nap fotókon és videón, mert a mai napig meghatódom, ha átlapozom a képeket, vagy megnézem a videónkat, mert igazán átadja azt a hangulatot, amit aznap éreztem.

Furcsa belegondolni, hogy már soha többet nem leszünk egyszerre egy helyen mind azokkal az emberekkel, akik eljöttek az esküvőnkre. És nem kérdezgetik már tőlünk, hogy na, hogy halad a szervezés. Természetesen nem követem ki másnap az összes esküvővel kapcsolatos Facebook és Instagram oldalt, Pinterest felhasználót. Ugyanúgy látom őket, és bennem van, hogy bár ezt így vagy úgy csináltam volna. Nálam ez a meghívónkra volt különösen igaz. Ha most kezdenék neki, máshogy csinálnám, de igazából tudom, hogy minden úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Az esküvő végével nem ér véget a ‘jó élet’. A házasság és az együtt élés annyi örömet hoz, és minden nap hálás vagyok azért, hogy mindez velünk történhetett és történhet meg. Egy egész élet vár ránk, hogy fejlődjünk együtt, karriert építsünk, családot alapítsunk, utazzunk, tanuljunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük



Kövess Instagramon és Facebookon is!